EDDA  1

Minden sarkon álltam már

   Minden perc egy nehéz nap, Minden nap egy hosszú év, Mögöttem már annyi érzés, Elõttem még oly sok év.   Volt már úgy, hogy mennem kellett, Nem tudtam, hova érkezem, Lehunyt szemmel azt reméltem, Hogy egy dal segít nekem.   És jött egy furcsa érzés, Vad erõvel elkapott. Igen, úgy éreztem, Kezeimmel elérhetem a Napot.   Azért volt oly különös, Minden fénynél színesebb, Egész nap égett bennem Egy dal szüntelen.   Ref.: Minden sarkon álltam már, Minden lépcsõn ültem már, És ha elrúgtam egy követ, amerre gurult, Arra mentem tovább.      

Egek felé kiáltottam

  Soha nem láttam még, hol kel föl a nap, Soha nem aludtam át, éjszakáimat. Hínárszálak húztak le a mélybe, Önmagam állítottam félre. Zárt ajtókat nyitottam ki másnak, Nem hívtak barátnak, és nem hívtak társnak, A lenyugvó nap mindig máshol ért, Ezer színével borult rám az éj.   Rám zuhant minden, minden, mi nem kellett másnak, Rossz íze lett a sötét, a sötét éjszakáknak.   Ref.: Életemben sok mindent megpróbáltam, Külvárosok elõttem, utánam. Az egek felé kiáltottam, Rosszat soha nem akartam.      

 

 

Ahová eljutok

  Életem egyszerû, nem tudom hová jutok, Egy biztos úton még ma elindulok. Tévedésbõl túl korán elengedtek, Úgy gondolták, sokáig melengettek.   Célpont voltam, rám számoltak, Acél ajtók rám csukódtak. A napok hosszú sora megzavart, Hiszékeny életem naponta felkavart, felkavart.   Ref.: Nézd, üres két kezem, A köd elnyelte fejem! Dalaimat rád kiáltom, Nincs senkim, nincs semmim a világon, Nincs senkim, nincs semmim a világon, Nincs senkim, nincs semmim ezen a világon.   Nevünket nem kell, hogy valahol jegyezzék, Életünk semmilyen, nem kell, hogy szeressék, Eljön a nap, hogy fejem nincs hol lehajtanom, De a jelenem a tiéd, vidd, neked adom, neked adom.        

Fémszívû

  Fejed fölött múlnak el az évek, Nem tudod mi lesz még belõled, Apád szavai mind lekoptak rólad, Érzed, nem szeretnek, átnéznek rajtad.   A keresztútig mindennap eljutsz, Senki nem vár, nem jön eléd. Haza mennél, de nem kérnek belõled, Azt üzenik, maradj ott, hol eddig lehettél.   Ref.: Csak menj, sok hosszú év vár rád, Sorsunk egybeforr, menj, vidd tovább! A hajnal ágyat bont neked, Megpihen rajta kemény fémszíved.      

Álom

  A lány, kire nézek, Egy új életrõl álmodik, Tûz ég szívében, Meddig kell várnia még.   Ref.: Álmodhat széprõl, álmodhat jóról, Úgy szeretne élni már. Elfojtott vágyak, órák, remények, Úgy szeretne élni már.   Ha tudná, hogy merre menjen; Az út oly nehéz. Tûz ég szívében, Meddig kell várnia még.      

Ahogy élsz

  Egyedül alszol, egyedül kelsz, Amit tenned kéne arra sem figyelsz, A dolgok súlya fejeden egyre nõ, Lassan olyan leszel, mint egy nehéz kõ.   Rég nem vagy már fenegyerek, Rossz dolgokban törni magad minek? Rossz ágyakon rossz álmokat láttál, Éveken át mindig valamire vártál, Elérted lassan életed negyedét, Nézz önmagadba, mennyit vesztettél!   Rég nem vagy már fenegyerek, Rossz dolgokban törni magad minek?   Ref.: Ahogy élsz, úgy lesz jó Ahogy élsz, az neked való Ahogy élsz, úgy lesz jó Ahogy élsz, az neked való!        

Elhagyom a várost

  Magányosan állok egy sötét udvaron Egy régi, ócska lámpa csendesen lobog Sorra kidõlt padok közt lépkedek Kevés a hely, ahova léphetek.   A sarkon áll egy alak, rám vigyorog, Szólni nincs kedvem, hát továbbindulok, A régi téren talán vár még valaki, Vele jó lesz egy cigit megosztani.   Ref.: Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom A várost, ahol élek. Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott, Igen, holnap, holnap indulok.   Talán csak megszokásból indultam tovább, Mereven bámultam a házak ablakát, A pályaudvar, ó, egy megszokott állomás Az egész egy furcsa látomás   Aztán csend, és újra csend, A sárga Hold álmosan figyel. Tudom, hogy nem felejtem, mennyit jártam itt, Tudom, hogy nem felejtem, mennyit vártam itt.   Igen, elhagyom a várost, elhagyom, ha nem fogad magába, Errõl szólt a dal: EDDA BLUES!.      

Semmim nincs

  Semmim nincsen nekem, mit adhatnék, Megvetetlen ágyakban alszom rég.   Ref.: Úgy vágyom rá, hogy a dalt megszeresd, Ez minden, mit adhatok neked.   Semmim nincsen nekem, hát ne is kérj, Nem tudom a vágyaid megvenni én.      

Álmodtam egy világot

  Idõnk kevés, mégis hajt valami tovább Kormos városomban rám nem várnak csodák Hajszolt kutyák futnak az út menti porban, Új filmeket adnak a régi mozikban.    Fáztam eleget az utcák kövén, Falhoz dõlve rád vártam én. Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább Idõm kevés, mégis hajt valami hozzád.   Titkaim nem õrzi senki meg De szívemben a dal megmarad nekem Újra átélem örök hangjait, Ha szól az ének, álmodom a világot veled.   Ref.: Álmodtam egy világot magamnak, Itt állok a kapui elõtt. Adj erõt, hogy be tudjak lépni, Van hitem a magas falak elõtt.