Csepel 100/48 Jurek Aurél és csapata hosszú távon sikeres, a további fejlesztésekhez jó alapot nyújtó konstrukciót alkotott a 100-as Csepellel. Az egyszerű, de megbízható szerkezet előnyeit számos versenyeredmény is bizonyította.

Fotó: Maróti fotógyűjtemény

A csepeli Weiss Manfréd Művekben az 1929-es gazdasági világválságot követően az olcsó kismotorkerékpárok intenzív fejlesztéséhez és gyártásához láttak hozzá. Az 1936 elején megszületett, 86 cm3-es TURÁN segédmotoros kerékpár már hiánytalanul megfelelt azoknak a korabeli hatósági előírásoknak, melyek az egyszerű és olcsó üzemeltetést lehetővé tették. A közel 2 lóerős, 50 km/ó végsebességű, egyszerűen csak "sárga-fekete, illetve szivartankos"-nak nevezett kis gépből 1937-ig közel kétszáz példány készült el. A motor hengerét öntöttvasból gyártották, sebességváltója nem volt. Első rugózása, egyezően a korábbi szívtankoséval, Pendel-rendszerű, a villa előre-hátra csuklott rugózás közben.   CSEPEL WM 98, 98 cm3, 1942 A Weiss Manfréd gyár kismotor programjának sikeres tagja volt az 1939-ben gyártásba vett, külső megjelenése alapján "nikkel- (ezüst-) tankos"-nak nevezett, sebességváltó nélküli segédmotorkerékpár. A korábbi, öntöttvasból készült zsákhenger helyett már öv-perselyes könnyűfémhengert alkalmaztak, de a dugattyú még az akkori technológiának megfelelő tarajos kivitelben készült. Később kétfokozatú sebességváltót is fel lehetett szerelni a kis járműre, sőt a Pauliny-cég teleszkópos első villát is gyártott hozzá. A típus pályafutásának, hasonlóan más gyártmányokhoz, a második világháború kitörése vetett véget. CSEPEL 100/48, 98 cm3, 1948  Jurek Aurél és Jurek Jenő csapata hosszú távon sikeres konstrukciót hívott életre a CSEPEL 100-as típus 1947-48 években történt megalkotásával. A maga idejében korszerű kismotorkerékpáron alkalmazott műszaki megoldások nem külföldi minták másolatai, a részletek legtöbb területen meghaladták a korábbi "CSEPEL TÚRA" jellemzőit. Új henger, új forgattyúsház, jobb motorbeépítés, háromfokozatú, lábkapcsolásos sebességváltó, kedvező esztétikai megjelenés. A 3 LE-t meghaladó motorteljesítménnyel 75 km/órás sebességet lehetett elérni. A megbízható működést nem csak a kedvező piaci fogadtatás, de számos hazai versenyeredmény is bizonyította. CSEPEL 125/49, 123 cm3, 1949  A CSEPEL 100-as sikeres bemutatkozását követően, a sportbeli kategória-besorolásnak megfelelően, rövid időn belül megszületett a nagyobb, nyolcadliteres testvér. A 100-asból felfúrt négyzetes (54x54 mm) motor teljesítménye elérte a 4,5 lóerőt, a motorkerékpár teljes tömege 65 kg volt. Első rugózásként maradt a jól bevált, olcsó, központrugós, paralellogramma-megvezetésű lemezvilla, a hátsó kerék még rugózatlan volt. Ebben a formában három éven át gyártották a közkedvelt típust a csepeli gyárban. A típusjelzés a naptári évet követte: 125/48, 125/49. Az éves gyártási mennyiség 10 ezer darab körül alakult CSEPEL 125/50, 123 cm3, 1950  A 125-ös Csepelek nagyobb menetsebessége és az akkor is gyenge állapotú hazai utak halaszthatatlanná tették a típus rugózásának javítását. Ennek a célkitűzésnek első lépése volt a központrugós lemezvilla lecserélése a motorkerékpároknál általánosan teret hódított teleszkópvillára. A hátsó kerék ekkor még rugózás nélküli maradt, így ez a típusváltozat csak rövid ideig maradt gyártásban, a következő évben átadva helyét az elöl-hátul teleszkópos konstrukciónak. Egyéb szerkezeti részekben ez a típusváltozat megegyezett a 125 cm3-es alapmodellel. CSEPEL 125/T (125/51), 123 cm3, 1953  A típusjel T-betűje utal arra, hogy ennél a modellnél már a hátsó kereket is teleszkópos rugózással vezették meg, véget vetve ezzel a hazai motorkerékpárok több évtizedes, rugózás nélküli konstrukciójának. Megjegyezzük, hogy a rugózott hátsó kerék teleszkópos megvezetése csak átmenetileg volt gyakorlat a motorkerékpárok szerkesztésénél, később mindenütt a lengővillás konstrukció vált általánossá. Mindez külső megjelenésében is új formát jelentett, bár a motorblokk és a lengőnyereg még változatlan kivitelben maradt a Csepelen 1951-54 években gyártott 125-ösöknél. 1955-től véglegesen a Danuvia Szerszám- és Készülékgyárba került át a kisebb kategóriába tartozó motorok gyártása. CSEPEL 125/D, 123 cm3, 1955  Az első-hátsó teleszkópos, nyolcadliteres D-Csepelek konstrukciója túlnyomó hányadban megegyezett a csepeli gyártásban maradt T-modellével, gyártásuk azonban 1955-től a haditermékeket is gyártó Danuvia Szerszám- és Készülékgyárban történt (erre utal a D-betűjelölés). Az egyhengeres, kétütemű, 4,5 lóerős motort 18 mm-es karburátorral és lendkerékmágneses gyújtással szerelték. A lábkapcsolású, 3-fokozatú váltóval a jármű végsebessége 80 km/ó volt. A típusátvételből származó problémák kiküszöbölésére két évi gyártást követően saját fejlesztésű típusváltozatra tért át a Danuvia-gyár. CSEPEL 250, 246 cm3, 1953  A kisebb hengerűrtartalmú típusokat már 1950-ben követte a negyedliteres modell, a CSEPEL 250-es kialakítása és sorozatgyártásba vétele. Az első változat ikerdugattyús motorral készült, kihasználva a szívó és kipufogó rések elkülönített vezérléséből származó nyomatéki előnyöket. A kétütemű Puch gyártmányoknál jól bevált megoldás Csepelen rövid életű volt, hamarosan egydugattyúsra változtatták a negyedliteres Csepelt, hosszú távra megalapozva ezzel a csepeli gyár fejlesztési koncepcióját. Az 1951-től gyártott típus 11 LE-s volt, négyfokozatú sebességváltóval, Bosch lendkerékmágnessel, 24 mm-es Jikov porlasztóval, erős bölcsővázzal, elöl-hátul teleszkópos rugózással, de még az akkor hagyományos, rugózott lengőnyereggel. A konstrukció kialakítása és az import szerelvények alkalmazása elsősorban az export piacokat célozta meg.