A magyar motorkerékpár gyártás rövid története:

A magyar motorkerékpár-ipar sok évtizedes múltra tekint vissza. A felszabadulás után a korábbi tapasztalatok felhasználásával elkészültek a 100-as , a 125-ös , a 250-es Csepelek, az 1950-es évek második felében pedig megjelentek a közkedvelt robogók is. A hatvanas évek közepéig ,szinte módosítás nélkül gyártott "nagy" T5-ös Pannonia után 1966 -ban megjelent a P10-es átmeneti széria. Innen csak pár lépés az 1967 végén bemutatott P20-as. Az elsõ vevõk
1968 telén vehették birtokukba a rendkívül fürge ötsebességes modellt. Alighogy megindult a sorozatgyártás, máris új terveket szövögettek és valósítottak meg a kisérleti mûhelyben. Ezek egyrészt a futó típus "csiszolására", másrészt alapvetõ módosításokra vonatkoztak. Így jött létre a "félbevágott" P 175, ami valójában a P20 aljára és fele forgattyústengelyére épült ,és 175 ccm-es hengerrel 14 LE-t teljesített. A hasonló módon felépített ,két hengeres , 324 ccm-es P 350 típusjelzésû motor 7000-es fordulaton 32 LE-t ért el. A nagyreményû , korszerû , dinamikus P-sorozat megjelenése ,egyúttal a hazai motorkerékpár-ipar hattyúdala is volt. Ugyanis 1975-ben , központi intézkedésre , megszünt a motorkerékpár-gyártás Magyarországon...

Pannónia TL (1954-1955) Hengerek száma: 1 Henger ürtartalom: 247 ccm Teljesítmény: 10 LE Max.sebesség: 100 km/h Fogyasztás: 3.6 l/100km

Pannónia TLT (1957-1958) Hengerek száma: 1 Henger ürtartalom: 247 ccm Teljesítmény: 12 LE Max.sebesség: 110 km/h Fogyasztás: 3.8 l/100km

Pannónia TLF (1959-1961) Hengerek száma: 1 Henger ürtartalom: 247 ccm Teljesítmény: 14 LE Max.sebesség: 110 km/h Fogyasztás: 3.8 l/100km

Pannónia T1/T2 (1961-1964)

Hengerek száma: 1

Henger ürtartalom: 247 ccm

Teljesítmény: 14 LE

Max.sebesség: 110 km/h

Fogyasztás: 4 l/100km

Pannónia TLB/T3/T4 (1960-1962) Hengerek száma: 1 Henger ürtartalom: 247 ccm Teljesítmény: 14 LE Max.sebesség: 110 km/h Fogyasztás: 4 l/100km

Pannónia T5 (1964-1975) Hengerek száma: 1 Henger ürtartalom: 247 ccm Teljesítmény: 15-16 LE Max.sebesség: 110-115 km/h Fogyasztás: 4-4.2 l/100km

Pannónia T5 H (1967-1975) Hengerek száma: 1 Henger ürtartalom: 247 ccm Teljesítmény: 15-16 LE Max.sebesség: 115 km/h Fogyasztás: 3.8 l/100km

Pannónia T6 (1964-1967) Hengerek száma: 1 Henger ürtartalom: 247 ccm Teljesítmény: 16 LE Max.sebesség: 115 km/h Fogyasztás: 4.2 l/100km

Pannónia T7 (1964-1967) Hengerek száma: 1 Henger ürtartalom: 247 ccm Teljesítmény: 17 LE Max.sebesség: 118 km/h Fogyasztás: 4.5 l/100km

Pannónia T8 (1964-196?) Hengerek száma: 1 Henger ürtartalom: 247 ccm Teljesítmény: 18 LE Max.sebesség: ? km/h Fogyasztás: ? l/100km

Pannónia T9 (196?-196?) Hengerek száma: 1 Henger ürtartalom: 247 ccm Teljesítmény: 18 LE Max.sebesség: 120 km/h Fogyasztás: 4.2 l/100km

Pannónia P10 (1967-1973) Hengerek száma: 1 Henger ürtartalom: 247 ccm Teljesítmény: 16 LE Max.sebesség: 115 km/h Fogyasztás: 4 l/100km

Pannónia P10 H (1967-1973) Hengerek száma: 1 Henger ürtartalom: 247 ccm Teljesítmény: 18 LE Max.sebesség: 110 km/h Fogyasztás: 4-4.2 l/100km

Pannónia P8 (196?-197?) Hengerek száma: 1 Henger ürtartalom: 247 ccm Teljesítmény: 20 LE Max.sebesség: 120 km/h Fogyasztás: 4 l/100km

Pannónia P9 (196?-197?) Hengerek száma: 1 Henger ürtartalom: 247 ccm Teljesítmény: 18.5 LE Max.sebesség: 115 km/h Fogyasztás: ? l/100km

Pannónia P20 (1968-1973) Hengerek száma: 2 Henger ürtartalom: 246 ccm Teljesítmény: 23 LE Max.sebesség: 130 km/h Fogyasztás: 4.5 l/100km

Pannónia P21 (1973-1975) Hengerek száma: 2 Henger ürtartalom: 246 ccm Teljesítmény: 20-22 LE Max.sebesség: 120 km/h Fogyasztás: 4.3 l/100km

Pannónia P12 (1974-1975) Hengerek száma: 1 Henger ürtartalom: 247 ccm Teljesítmény: 16.5 LE Max.sebesség: 110 km/h Fogyasztás: 4 l/100km

PANNÓNIA TL (második szériás) A kunhegyesi III. Nagy Bumm-on találkoztunk a következõkben bemutatásra kerülõ 2. szériás TL Pannóniával és tulajdonosával. Amint a fotókból is jól kivehetõ egy kimondottan jó állapotú, közel eredeti és legfõképp nem vitrinben tartott mocijával, lábon érkezett tulajdonosa a találkozóra. A motor állapota jól tükrözi, a majd' mindennapi használatot, mely szerintem nem feltétlenül hátrány még egy ilyen koros gép esetében sem. A címbõl is kiderül, hogy a nevezett típusnak két változata került a hazai piacra. Az elsõ széria a bemutatásra kerülõ géptõl legfõképp a nyereg és a hátsó sárvédõ kialakításában tér el. Ezt a "sportos" és kényelmetlen megoldást váltotta fel a képeken látható, a késõbbi típusokra is jellemzõ kialakítás. A fotókon látható mocin a legszembetûnõbb eredetiséget érintõ hiányosság a hátsólámpa, melynek alkalmazása a mindennapi használatban elkerülhetetlen. Kis típus ismertetõ: 1954. Új típusú motorkerékpár került forgalomba. Ezzel új korszak kezdõdött a hazai motorkerékpár gyártás történetében, a Pannóniák korszaka. A korabeli dokumentumok a következõ neveken említik a típust: Csepel De Luxe 250 Csepel Pannónia 250 cm3 TL Pannónia A "TL" betûk jelentése "teleszkóp-lengõvilla" jelölésére szolgált (?). A TL típus a 250-es Csepel jelentõsen továbbfejlesztett változata. Az elõdbõl mindössze a motorblokk és a kipufogók maradtak meg, de megjegyzendõ, hogy a kuplung meghajtása a fogaskerekes áttételrõl 3/8"-os láncra változott. Ebbõl adódóan - a fõtengely forgásirány változása miatt - a lendkerékmágnes sem csereszabatos a megelõzõ típusokkal. Mûszaki adatok: Ternai Z..: A MOTORKERÉKPÁR (1958.) Gyártmány: Csepel Jelzése: De Luxe 250 Motor rendszere: Kétütemû Hengerek száma: 1 Furat: 68 mm Löket: 68 mm Hengerûrtartalom: 246 cm3 Sûrítési viszony: 6,8:1 Teljesítmény: 10 LE Motorba való gyertya: Ignis N5 Motor olajzási rendszere: Keverék, 1:20 Sebességváltás: Lábbal Sebesség fokozatok száma: 4 Áttétel a motor és a kerék között: 1:17,9   1:10,8 1:8,16 1:6,2 Elsõ kerék rugózása: Teleszkóp Hátsó kerék rugózása: Teleszkóp (? Lengõvilla) Gumiméret: 3,25x19 Benzintartály ûrtartalma: 15 l (? >18 l) Súlya: 126 kg Legnagyobb sebesség: 100 km/ó Üzemanyagfogyasztás 100 km-re: 3,5 l Egy LE-re esõ súly: 20 kg Literteljesítmény: 40,2 LE

A TL-alaptípus első lényeges továbbfejlesztési állomása a TLT-típusváltozat gyártásba vétele volt. Itt a második T-betű a hátsó meghajtólánc tokozott voltára utal, melyet a hátsó himba megfelelő kialakításával értek el és melyre az akkori láncminőségek mellett igen nagy szükség volt. A motorkerékpár használati komfortját javította a kétoldali, esztétikus formájú szerszámdoboz, közülük egyik a 6-voltos akkumulátort rejtette magában. Az import szerelvények kiváltásának fontos állomásai voltak a hazai gyártmányú, Amal-rendszerű karburátor és a korábbi Hella fényszórót helyettesítő, szintén hazai AVF termék.

Az 1958-tól gyártott TLF változatnál (F=fejlesztett) a lényeges előrelépés a motor teljesítményének javítása volt 14 LE-re. A TLF volt a csepeliek legnagyobb darabszámban gyártott típusváltozata, exportra (elsősorban a szovjet piacra) is sok került belőlük. A negyedmilliós PANNONIA sorszám megjelenése is ehhez a típushoz kapcsolódik, mely 1963-ban került le a gyártósorról. A TLF típusjelölés valójában nem azonos típusváltozatot takar, az értékesítési helytől és a gyár belső lépéseitől függően eltérő kivitelű gépekkel találkozhatunk. 1961-től bevezetésre került a T1 típusjelölés használata is, mely később további tagokkal (T6, T7, T8, T9) folytatódott. Lényeges állomása volt az F-fejlesztéseknek a 27 mm-es, hazai gyártású karburátorok bevezetése, mely az Egri Finomszerelvénygyárban hosszabb időre megalapozta motorkerékpár karburátorok megfelelő minőségű gyártását. PANNONIA TL-250/B, 247 cm3, 1962  Hosszas belső viták után, igényes luxusváltozatként készült el 1958-ban a TLT típus teljesen burkolt változata, a TLB modell a Csepeli Motorkerékpárgyárban. Megfelelő színkombinációval esztétikus látványt mutatott, a motoros és utasa külső védelmén ugyanakkor nem sokat segített. Emiatt és a magasabb ár miatt a teljes gyártási darabszám alig haladta meg a háromezer példányt. A burkolt Pannonia elsődlegesen az akkori NDK (Német Demokratikus Köztársaság) piacára készült, így tartalmazta az ott igényelt motorikus fejlesztéseket, például a korábban általánosan használt lendkerékmágnes lecserélését 60 wattos, egyenáramú dinamóra. A nagyobb motorteljesítmény elérését a TLF típusnál időközben bevezetett 27 mm-es, dúsítószivattyús karburátor alkalmazása is segítette.

Külső formában és szerkezeti részletekben is több újdonságot hoztak a Csepeli Motorkerékpárgyárban 1964-től gyártott T5 (és az azt követő) típusváltozatok. A motorok teljesítménye az intenzív fejlesztőmunkának köszönhetően 16 (később 18) LE-re nőtt, lényeges fordulatszám növelés nélkül. A kisebb méretű ( 160 mm) kerékagy-fékdob konstrukciós kialakítása lehetővé tette a sokkal biztonságosabb, egyenes fejű küllők alkalmazását. A hátsó rugóstagok előfeszítését két fokozatban állíthatóvá tették, igazodva a motorkerékpár egy- illetve kétszemélyes terheléséhez. A T5 és kísérő típusváltozatai az 1964-es gyártásbevezetéstől a gyár bezárásáig terjedő tíz év során a termelési volumen túlnyomó hányadát alkották. Az éves gyártási darabszám nemegyszer meghaladta a 30 ezer motorkerékpárt.

Fontos előrelépést jelentett a hatvanas évek második felében a csepeli motorkerékpároknál a motor zajkibocsátásának csökkentése. A külföldi előírásokat követve a hazai típus-jóváhagyási előírások is szigorodtak, kötelezővé lett a zajszint minősítése is. Kemény fejlesztési munkát igényelt a kétüteműeknél oly fontos dinamikus feltöltés eredményeinek megőrzése mellett egyrészt a kipufogási zaj jelentős csökkentése, másrészt a szívászaj-tompító használatának bevezetése. A "H" (halk) kiegészítő betűjelölés mindezek alkalmazására utal itt és egyéb csepeli típusváltozatoknál is.

PANNONIA P10, 247 cm3, 1967

A Csepeli Motorkerékpárgyár fejlesztői a kéthengeres P20-as modellel párhuzamosan, annak tapasztalataira és egyes alkatrészeire alapozva, 1966-ban dolgozták ki a P10 jelzésű típusváltozatot, amely a korábbi egyhengeres modellek (T5, stb.) típusok utódjaként volt hivatott a P20 egyhengeres "testvéreként" a piacon megjelenni. A növelt hűtőbordázatú hengerekkel, a sűrítési aránytól függően 16 ill. 18 LE teljesítményt lehetett elérni, mely 110-115 km/ó végsebesség elérést tette lehetővé. A bevezetett módosítások inkább csak a motorkerékpár esztétikai megjelenésére, például a benzintartály formája, szorítkoztak. Az 1973-ig tartó sorozatgyártás keretében több, mint 40 ezer P10-es motorkerékpár hagyta el a csepeli gyárat, döntő többségük hazai piacon talált gazdára.

A típusjel kiegészítő H-betűje egyszerűen a "halk" szó rövidítése, a modell azokban a szerkezeti részletekben különbözik a P10-es alaptípustól, melyek a hatósági előírásokban akkor érvényes maximális zajszint elérését tették lehetővé. A változott szerkezetű kipufogódobok mellett alapvető fontosságú a szerszámdoboz "feláldozásával" kialakított szívászaj-tompító bevezetése volt. A zajszint mérése ugyanis gyors gázadás közben történt, melyre a csak légszűrővel szerelt motorok intenzív zajnövekedéssel reagáltak. A zajcsökkentés hatékony eszközeinek a teljesítmény csökkenésében mérhető ára volt, ez azonban számottevően nem rontotta le a motorkerékpár jellemzőit (végsebesség, fogyasztás).

A csepeli gyár egyhengeres típussorozatának utolsó tagja volt a P12 jelölést viselő modell, célja a T5H és a P10H modellek leváltása volt, elsősorban a gyár fennmaradási esélyeinek javítása érdekében. Egyes szerkezeti részleteit tovább egységesítették a P20 típuséval, például 18"-os kereket kapott elöl-hátul egyaránt és már nagyobb hányadban építettek be műanyag alkatrészeket. A motorok esztétikai megjelenése, köszönhetően a dúsabb krómozásnak és a színes (elsősorban mélysárga) lakkozásnak, lényegesen kedvezőbb volt elődeinél. A típus bevezetésének, mely egyben a gyártás utolsó éve is volt, közel 5000 példányt gyártottak belőle. Megjegyezzük, hogy különösen gyors fejlesztési munkával még elkészült az utolsó utáni típus, a P11 mintadarabja is, ennek gyártásba vételére - a csepeli vállalat tevékenységének felsőbb utasításra történt beszüntetése miatt - már nem kerülhetett sor.

PANNONIA P20, 246 cm3, 1970

A csepeliek és valamennyi motort szerető büszkesége volt és maradt ez a típus. A hatvanas évek második felében történt nagyléptékű és egyben utolsó típusváltás eredménye egy kéthengeres, 20 LE feletti teljesítményű, ötsebességes, 120 km/órát meghaladó végsebességű modell lett. A motorkerékpár jellemzői mindenben megfeleltek az akkori technikai színvonalat meghatározó japán mércének, jóllehet a gépek teljes egészében hazai beszállítók termékeiből álltak össze, ami sok esetben rendkívüli feladat elé állította a fejlesztésért és gyártásért felelősöket. Sem a hazai, sem a környező "baráti" országok társadalmi-gazdasági adottságai akkoriban nem voltak összhangban az igen korszerű konstrukció és technika mindennapos használatával, ezért a vállalat számára egyre nehezebbé vált a típus sorozatgyártmányként piacon tartása. A teljes gyártási darabszám nem érte el a hét és félezres mennyiséget.

PANNONIA P21, 246 cm3, 1974

1973-ban, tehát a gyár utolsó éveiben készült el Csepelen a sikeres P20 modell fejlesztett változata, a P21-es típus. A fontosabb módosítások a hajtórudak felső csapágyazásának tűgörgősre változtatására, a teleszkópvilla olajfolyásának megszüntetésére (és egyben gumiharmonikás kialakítására), a sebességmérő különálló elhelyezésére és a vázszerkezet szilárdságának javítására terjedtek ki. Tőkés piaci export céljára "Luxus" változat is készült a P21-ből. Ennél a típusnál már olyan szerelvények is megjelentek, mint a kormányon elhelyezett irányjelzők, a fordulatszámmérő, az oldaltáskák és a bukásvédő cső. A P21 típus gyártási mennyisége 1973-74 években összesen négyezer darab volt.