DANUVIA DV-125, 123 cm3, 1959

1957-től a második legnagyobb mennyiségben gyártott és közkedvelt magyar motorkerékpár volt a DANUVIA. A motor teljesítménye a vezérlés előnyös változtatásával 5,5 LE-re növekedett, mely 85 km/ó sebesség elérését tette lehetővé. A hátsó kerék felfüggesztése teleszkópokra támaszkodó lengővillára változott, a kétszemélyes nyereg utas szállítását is lehetővé tette, tehát felépítésében maradéktalanul megfelelt a kor kismotorkerékpárokkal szemben támasztott elvárásainak. Sajnos a gyártási háttér gazdasági gondjai miatt használat során minőségi problémák nemegyszer felléptek. Ez a körülmény inkább csak az export lehetőségeit korlátozta, a gyártás 12 éve alatt eladott 157 ezer példány és a sportváltozatokkal elért igen jó versenyeredmények a hazai népszerűséget egyértelműen bizonyítják.

DANUVIA DMV-125, 123 cm3, 1960

A Danuvia gyárban kidolgozott konstrukciós fejlesztések túlnyomó többsége, a gyártásbevezetés jelentős többletköltségei miatt csak prototípus-szintig jutott el. Széria bevezetésre csak a DMV-125 típusváltozat került (DMV=Danuvia Módosított Változat). Ez a módosítás is csak kisebb jelentőségű, külső formára utaló változásokat tartalmaz, felismerésük legkönnyebben a szürke színről történhet. A 4-sebességes, 7-lóerős, igényesebb modell szériális bevezetésére sem ekkor 1963-ban, sem később már nem került sor.

A Danuvia

1957 vége 58 eleje a Csepel Művektől a Danuvia fegyver- és gépgyár átveszi a motorblokkok gyártását. A vázat, tankot, egyebet még Csepelen készítik. 1958 közepére azonban a Danuvia egy teljesen új konstrukciójú (hátsó teleszkóppal, lengővillával rendelkező) motorral jelentkezik. Már a prototípusok is rendkívül míves, finom szerkesztésű, a kor minden igényét kielégítő darabok. A sorozatgyártásnál több változtatást is eszközölnek. A blokk teljesítményét megnövelik, gyermek betegségeit kijavítják. Így 1959-re egy kb. 7-8 lóerős, 75-85 km/h-s sebességgel haladni tudó járművet kapunk. Eközben a Danuvia szerelői a versenypályákon is sikereket érnek el. Megjelenik az első már nagy teljesítményű cross motor, amely 7500-as fordulaton 11-12 lóerőt adott le! (1958). A gyorsasági pályákon a Danuvia eléri a 120 km/h-s sebességet. Itthon olcsósága és megbízhatósága közkedvelté teszi, exportra azonban nem kerül sor. A gyártás megszűnése 1961-re tehető, bár a raktáron lévő alkatrészekből még a későbbiekben is raknak össze néhány motort.

Műszaki adatok:
Furat-löket: 54*54
Hengerűrtartalom: 123 cm3
Sűrítési arány: 1:6,5
Teljesítmény 6-8 lóerő 4800 ford.
Elektromos berendezés 6V 25W
Gyertyahőérték: 145
Előgyújtás 3,5 mm
Porlasztó átmérő: 18 mm
Benzin tartály: 17 l
Gumiméret elől-hátul: 2,75*19”
Önsúly: 95 kg
Benzin fogyasztás: 2,5 l 100 km-re
Legnagyobb sebesség 85 km/h

Gyártották fekete színben, arany, fehér és kék csíkkal, bordó színben arany csíkkal és egér szürkében kék csíkkal. Kétféle nyereggel került forgalomba egy vastag puhább és egy vékonyabb kemény laticellel. Akadt közöttük négyfokozatú sebességváltó szerelt, melyeket exportra szántak, de rendelés elmaradt. Ezek burkolat nélküli keskenyebb tankú, erősebb teleszkóppal szerelt egy üléses darabok voltak WHITE márkajelzéssel ezek megfelelnek a mai enduro típusoknak.

Képek:

Gyorsasági Danuvia, egy mai veterán versenyen. (részben eredeti állapotú)


1958-as cross modell, 11-12 lóerővel, korabeli felvételről.


Módosított rövidebb váz, hosszú hátrafelé nyúló váznyúlvánnyal, mely a sárvédő merevítéséül szolgál. Kicsi, a széria tank elemeiből kialakított benzintartály. A széria sárvédőből kialakított keskenyebb merevített sárvédőt meredekebb villaszög, erősített hátsóteleszkóp, speciális elsőteleszkóp, nagyméretű henger bordázat jellemzik a modellt. A másik képen megfigyelhető a nagyméretű fémházas légszűrő és a már rezonátor jellegű kipufogódob is.


Széria modell, a késői szériákból (1959-60) Keskenyebb ülésű alumínium középállvánnyal, módosított kipufogó dobbal, hátsó teleszkóppal. Alumínium tankemblémával. Megfigyelhető még a fémházas gyertyapipa, amely egy eső után elég sok bosszúságot okozott.


A híres nevezetes WHITE enduro típus, amely gumiharmonika villát, szögletesebb nagyobb teljesítményű hengert, nagyméretű BING karburátort, valamint felhúzott kipufogó dobot kapott. Egyes daraboknál dupla láncfogaskerék is volt. A tankembléma importból származott. Érdekessége még a lámpafejen lévő fényszóró visszajelző is. A kormánya nagy ívű merevítő pálcával készült. Alakja hasonló, mint a P20-é. A legtöbbnél egyszemélyes nyerget alkalmaztak, a sebességmérő mérföldbeosztású volt. A tankot króm betéttel látták el, ugyan így a sárvédőket is.


Egy sorozatgyártásra nem került prototípus, az igényes kialakítás drágává tette a gyártását. Feltehetően Olasz mintára készült, amely főleg az első villa kialakításból és a blokkfedelek öntési mintájából következtethető. A képen nem látszik, de a tankembléma igazi tűzzománccal készült hasonlóan az első szériához.